5. Az értékpapírok piacai, az értéktőzsde

iDevice ikon

A pénzügyi piacok elsődleges funkciója a tőkeáramlás elősegítése. Amint azt a közvetítőrendszert és a tőkeáramlást bemutató ábránkon is láthattuk, ezek a piacok a pénznek a megtakarítóktól a végső felhasználók felé történő mozgását segítik elő. A pénzügyi piacok nem szükségszerűen jelentenek fizikai helyet. Sokkal inkább jelentik a vevők, az eladók, a kereskedők, a bizományosok és más szereplők olyan összességét, amelyet formális kereskedési szabályok és kommunikációs hálózatok kötnek össze az értékpapírok kibocsátása és forgalmazása érdekében. Ez a meglehetősen széles definíció azt is megengedi, hogy a pénzügyi piacok gyakorlatilag bárhol megjelenjenek, ahol valaki valamilyen pénzügyi eszközt értékesít. A kereskedelem éppúgy folyhat a hagyományos tőzsde parkettjén egymással szemtől szembe álló tőzsdetagok között, mint a tőzsdén kívül, egymással sohasem találkozó magánszemélyek között, akik valamilyen elektronikus kommunikációs rendszer vagy telefon segítségével érintkeznek. A piacok mára már áttekinthetetlen sokfélesége szinte lehetetlenné teszi teljes körű bemutatásukat. Célravezetőbbnek látszik ezért, ha először megkíséreljük megfogalmazni a jó, az ideális piac sajátosságait, majd áttekintem a legfontosabb piaci típusok jellemzőit.

Az ideális értékpapírpiac talán legfontosabb követelménye mind a vevők, mind az eladók szemszögéből a piac likviditása. A likviditás azt jelenti, hogy az adott pénzügyi eszközt gyorsan el lehet adni, vagy meg lehet venni egy a kereslet és kínálat törvényei által igazolt áron. A likvid piacon az eladónak képesnek kell lennie arra, hogy termékét a piaci árhoz közeli szinten készpénzért tudja értékesíteni. Induljunk ki például abból, hogy valaki gyorsan el akar adni egy házat, és kap egy 10 milliós árajánlatot. A piacon megjelenő keresleti és kínálati viszonyok alapján azonban a ház 15 milliót ér. Az ingatlanpiac nem likvid. Lehetővé teszi ugyan a tulajdonosnak háza készpénzért történő értékesítését, de a kapott ár nem szükségszerűen felel meg annak, amelyet a keresleti-kínálati viszonyok indokolnak. A likviditás természetesen nem jelenti azt, hogy egy termék ára nem eshet és azt sem, hogy egy befektető ne kényszerülhetne arra, hogy értékpapírját jóval a piaci ár alatti készpénzért adja el. A leglikvidebb piacon is hatalmas pénzeket lehet veszteni. A befektetők számára ideális, tisztességes, nyílt és rendezett piacot a következőkkel jellemezhetjük:

  1. Elegendő információ áll rendelkezésre a keresleti és kínálati viszonyok felderítéséhez, és ez az információ minden piaci szereplő számára azonos időben elérhető. Így minden kereskedelem a piaci szereplők teljes nyilvánossága előtt zajlik.
  2. A piacon folyamatos az áralakulás. Ez azt jelenti, hogy új piaci információ hiányában bármely szereplő a legutóbbi azonos jellegű tranzakció árához igen közeli áron adhat el vagy vásárolhat.
  3. Alacsonyak a tranzakciós költségek. Minden szereplőnek lehetősége van az eladás vagy vétel lebonyolítására.
  4. Minden szereplőnek azonos lehetősége legyen a piacra jutásra. A piac ne tegye lehetővé, hogy egyes kivételezett szereplők másoknál hamarabb és gyorsabban bonyolíthassák le tranzakcióikat.
  5. Az árak a nyilvános információkhoz gyorsan alkalmazkodjanak, és az információk minden szereplő számára azonos időben váljanak elérhetővé.

 

A fenti feltételeket áttekintve megállapíthatjuk, hogy még a legfejlettebb piacok esetében sem szükségszerűen teljesül minden követelmény. Igaz ugyan az is, hogy ezek a követelmények nem abszolút jellegűek, így meglehetősen szubjektív minden olyan elemzés, amely azt vizsgálja, hogy egy piac melyik kívánalmat milyen szinten teljesít. Látni fogjuk azonban, hogy a jelentős piacok szabályozása során mindenütt törekszenek az ideális feltételek megvalósítására. Az ideális piac követelményei nem azonosak a tökéletes piac követelményeivel. Az elméleti vizsgálatok során feltételezett tökéletes piaci viszonyok között ugyanis nem lehetnek a piacon súrlódások, tranzakciós költségek, adók és korlátozó jellegű szabályok. A valós piacoknak azonban számolniuk kell mindezekkel a jelenségekkel. Az ideális piacok még csak nem is hatékony piacok. A piaci hatékonyságot a pénzügyekben az jelenti, ha egy piac azonnal tükröz minden rendelkezésre álló információt. A hatékony piacok különböző típusainak az értelmezése és a velük kapcsolatos elméleti illetve gyakorlati kérdések taglalása a modern befektetési elmélet fontos kiindulási pontja. Az ide vonatkozó összefüggések részletes ismertetése azonban meghaladja a tananyag kereteit.

A mai tendenciák kétségkívül a piacok virtualizálódása felé mutatnak. Így például a tőzsdékről alkotott tradicionális kép is igencsak félrevezetővé vált. Ma már ritka, hogy ezeken a piacokon első pillanatra áttekinthetetlen rend szerint rohangáló és kiabáló embertömeget lássunk. A tőzsdék nagy része hűvösen surrogó számítógépes teremmé szelídült, ahol elektronikus úton, szinte tetszőleges helyről bevihető ajánlatokat és ellenajánlatokat párosítanak össze a gépek. A helyhez kötöttségnek ez a sajátos megszűnése nagyban elősegíti a tőzsdék integrációját.